Két nap kapitányként a hídon!

Kicsit túlzás ez a címben lévő hasonlat, de érzékeltetni szeretném, hogy mit éreztem két napig a rendelésfelvevő székben.
Állsz (ülsz ...) a hídon, előtted vibrálnak a monitorok, szemed sarkából veszed a jelek és információk dömpingjét, a távolt kémleled, ahol összeér a képzelet és a valóság, lábaid alatt érzed a gépház dübörgését, hallod a kemence hangját és a szorgos hangyaként igyekvő kollégák moraját.
Te vagy a kapocs!
Most, ebben a néhány órában Te képviseled a Céget! A Te hangod, stílusod, választékos beszéded és határozottságod kelti az első benyomáshullámokat a Benned és általad a Cégben megbízó megrendelőkben. És Te vagy az, aki válladra kell vegyed a megrendelők nem mindig egyértelmű kéréseit és tolmácsolni a konyha és a futárcsapat felé. Hogy Ők viszont egyértelműen tudják, mit kell tenniük, hogy a vendég elégedett legyen és holnap, netán holnapután is rendeljen. Például Neked kell kezelned azt a kérést, hogy ... "Itt ülünk a fűben a Városligetben a csónakázó tó mellett és egy nagy családi pizzát kérünk, azt az óriásit. Olyan jó húsosat, de ne legyen csípős." És mialatt ez elhangzik, neked ezer kérdésed van, hogy egyértelműbbé tedd a rendelést, de már villog a telefon lámpája, a másik vonalra befutott egy következő hívás és mintegy varázsütésre a budai üzlet telefonja is megszólal....
Persze nehézségek minden munkaterületen adódhatnak, a pizzapályán, a futároknál a címeken, a felszolgálásban és a konyhán egyaránt. De tudásunk legjavát adva, néhány kivételtől eltekintve profi hozzáállással teljesítettük a ránk osztott feladatot.
Nagyon jól éreztem magam köztetek, hálás vagyok a segítségetekért. Ahogy mondani szokták: nélkületek mindez nem jöhetett volna létre.
Krisztián, Józsi és Tomi a konyhán, Zsolti, Gi, Kata és a Főnök szinte mindenhol segített, ahol kellett, és a futárok a két nap alatt Gyuri, Géza, Misi, Gombi, Ottó, Zoli, Csabi, Bandi és Józsi. Hajoljatok meg szépen, hogy az a néhány száz ember, aki a két nap alatt a Ti munkátoknak köszönhetően lakott jól, na Ők is meg tudjanak tapsolni.
Szép előadás volt.
Köszönöm.

Dübörög a technika

Szép nap volt ez a mai ...
Ha forgalomban nem is döntöttünk csúcsokat, de ma láttam működni testközelből a "nagy gépezetet". Nagy élmény, ha tehetném, mindenkinek megmutatnám.
Főleg azoknak a kollégáimnak, akik talán egy kicsit elvesztették a hitüket, a lelkesedésüket, akik már talán kicsit régóta csinálják ugyanazt. Talán egy kicsit fásultabbak, mint néhány éve és az sem tudja feldobni a napjukat, hogy a tavasz kézzel fogható. Pedig kellenek a kapaszkodók, hogy ne utáld a világot, hogy értékeld az embereket, hogy lásd a jövőd, még ha az nem is a Pizzaboyhoz fog kötni, de tudnod kell hova tartasz. És higgyétek el, sokkal könnyebb élni egy kis - vagy több nagyobb - mosollyal a szád sarkában, mint haragudni az egész világra.
Persze most mondhatjátok, hogy én sem voltam mindig ennyire lelkes, hogy nekem is kellett 800 kilométer séta és egy kis lazítás. Igazatok van. De be kellett lássam, hogy ha nem is mindig profi szervezéssel, ha nem is mindig naprakész infókkal a tarsolyban, de Laci hozzáállása példa értékű. Nekem mindenesetre etalonná vált, hogyan próbálja ezt a főnixmadarat újra repülésre bírni és hogyan küzd és töri a fejét újabb és mégújabb lendületet hozó megoldásokon.
Szóval itt ez a nagy gépezet, egy központi telefonszámmal, sok komputerrel, rengeteg telefonvonallal és kamerákkal. És minden olajozott. Csak néha csikordul meg egy kis porszem miatt, de engem lenyűgözött.
És holnap én kezelhetem ezt a monstrumot. Nagyon várom már.
És nagyon várom azt a napot is, mikor a mostani pesszimisták majd azt mondják: -Ügyes, ezt nem gondoltam volna, hogy ennyit hoz a forgalmunkon. Ezért érdemes volt befektetnie a főnöknek.
... igen, azt gondolom, hogy talán lesz annyi vér a "pucájukban", hogy ez a mondat elhangozzon.
... és igen, nagyon bízom benne, hogy rövid időn belül eljön majd az a nap, amikor lesz "helye" ennek a mondatnak.