Egyszer hallottam egy interjút Benkó Sándorral, a nevét viselő dixilend vezetőjével, aki arról beszélt, hogy mindenki profi zenész a bandában, mindenki magas szinten fújja-tolja-üti a saját hangszerét, Ő pedig, mint egy jó vezetőhöz illik, szemmel (füllel) tartja a brigádot és meglátva (meghallva) a kis réseket a dalokban, na azokat Ő veszi kezelésbe és betapasztja, ezáltal eggyé, teljes egységgé gyúrja a produkciót.
Hát ez jutott eszembe a mai napról.
Már rég forgalmaztunk ennyit ilyen gördülékenyen. Mindenki tette a dolgát, nem voltak üresjáratok, a rendelések is szépen elosztva érkeztek, szépek voltak a pizzák, jó illatúak és guszták az ételek, szép adagok mentek ki a csomagolóból, a futárok is időben érkeztek mindenhova ( na jó, volt két kivétel ..., de ekkora forgalomnál ez szerintem elfogadható, bár a két visszatelefonálónak nem ez volt a véleménye ...) és az étteremből is csupa elégedett vendég távozott jól lakva.
És ami számomra talán a legfontosabb volt ma: mosolyogtak a kollégáim. Azt hiszem, hogy ma - velem együtt - jól érezték magukat a munkahelyen. Nem volt idegeskedés, nem volt bosszankodás, nem emelte fel senki a hangját, mindenki tette a dolgát. Profin. És holnap a Főnök arcán is elégedettséget láthattok majd.
A mai banda tagjai: a doboknál (pizzapálya) Fecske "bújj el" Józsi, a zongoránál (konyha) Telek "C7" Tomi, szaxofon (itt is-ott is) Egyházi "3D" Zsolti, trombita (telefon és étterem) Kozma "mindig éhes" Zsolt, klarinét (pizza-konyha-étterem-telefon-elszám) Krámer "Benkó" Attila.
Ez jó mulatság, férfi munka volt. Köszönöm srácok.
